Via Sancti Martini Budapesten

Egyes budapesti emlékhelyek látnivalóinak részletes leírása:

TOURS-I SZENT MÁRTON TEMPLOM Vizafogó:

Budapest XIII. ker. Váci út 91/b.

Megközelítés: 3 Metró, Forgách u. megálló, Fáy utcai kijárat

Mellékoltár rézdomborművei, üvegablak, ereklye, zászló

EGYETEMI vagy KISBOLDOGASSZONY TEMPLOM

Budapest V. ker. Papnövelde u. 7.

Megközelítés 3 Metró, Kálvin tér megálló, Kecskeméti utca

Szent Márton mellékoltár Szent László és Szent István király szobrával. (bejárattól balra)

FORSTER GYULA NEMZETI ÖRÖKSÉGGAZDÁLKODÁSI ÉS SZOLGÁLTATÁSI KÖZPONT (jelenleg költözés alatt)

1014 Budapest, Táncsics Mihály u.1.  (Budai vár)

Megközelítés: 16 busz (Deák-tér –Moszkva-tér) Bécsikapu tér, vagy Szentháromság tér megállóból

A Mártonhelyi (Martjanci) falképek (1392) akvarell másolatai.

MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

Budavári Palota D. épület 1014 Budapest, Dísz tér 17. földszint Gótikus középső terem, I. emelt trónterem és előtere: Régi Magyar Gyűjtemény gótikus táblaképei; C. épület I. emelt kupolatér: két angyal a pozsonyi koronázó templomból

BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM

Budavári Palota E. épület 1014 Budapest, Szt. György tér 2.

A középkorban elpusztult hajdani királyi kápolna emlékei

SZENT MÁRTON KÁPOLNA

Budapest XII. ker. Bürök utca, Kempelen Farkas utca kereszteződésben, az Ormódy utcával határolt háromszögletű kis térség bal alsó sarkánál, a Márton-hegyen.

Megközelítés: 59. villamos Vas Gereben u. megállóból a Szalánci utcán felfelé.

Visszatérés a déli pályaudvarhoz, a 61-es villamoshoz ugyan így az 59-es villamossal, vagy 102. busszal.

SZENT IMRE TEMPLOM

Budapest XI. ker. Villányi út.

Megközelítés: a 61-es villamossal Tas vezér u. megállóból (Móricz Zs. körtér végállomás előtt 1 megálló)

Szent Márton szobor a főoltár melletti, jobb oldali mellékkápolnában.


TOURS-I SZENT MÁRTON TEMPLOM (Vizafogó)

Budapest XIII. ker. Váci út 91/b.

Megközelítés: 3 Metró, Forgách u. megálló, Fáy utcai kijárat

Mellékoltár rézdomborművei, üvegablak, ereklye, zászló

1932-ben kap Kaiser József, a Szent Margit plébánia káplánja megbízatást, hogy a Szent Margit plébánia Dráva u., Röppentyű u., Rákos-patak és Duna által határolt területén új egyházközséget és lelkészséget szervezzen. 1935-ben, mint kihelyezett káplán a XIII., Váci út 87. I. 10. sz. lakásba költözik és a Váci út 89. sz. alatti elemi iskola tornatermében végzi az istentiszteletet. 1936-ban megalakul a Kisegítő Kápolna Egyesület, amelynek célja a templomépítés. A Frangepán u. 4. sz. ház alagsorában bérelt helyiségben nyitnak kápolnát 1937-ben Tours-i Szent Márton titulussal. 1938-ban a Váci út 38. sz. alatti ingatlant megvásárolják, majd 1942-ben a szomszédos telket is. 1943. december 1-től önálló egyházközség és lelkészség lesz. A háborús, anyagi nehézségek miatt a templomépítésre összegyűjtött pénz csak arra elegendő, hogy a megvásárolt telken levő kocsmaépületet kápolnává rendezzék be. A katonai hatóságok ui. az eddig kápolnának használt alagsort óvóhellyé kívánták alakítani. – 1948-ban újabb telket vásárol az egyházközség. 1952-ben tárgyalások után a telket és a rajta levő kápolnát az épülő lakótelek számára államosítják. A lelkészség kárpótlás után kápolnáját visszahelyezi oda, ahonnan egykor kiindult, a Frangepán u. 4. sz. ház alagsorába (126 m2). Az eddigi alagsori és lelkészlakások bérlemények voltak. Ezek helyett Lékai László bíboros Szabó István és Borsányi Pál tervei alapján új templomot és plébániát építtet a mai helyen, amelyet 1985. november 16-án maga szentel fel. Az új épület felépülésével az eddigi titulus kibővült, Szent Márton mellett Flüei Szent Miklóssal

A bal oldali mellékoltáron látható három vörösréz domborművet 1989-ben Mózessy Egon ötvösművész készítette. Bal oldalon az idős, szakállas, kezében pásztorbotot tartó Szent Márton püspök, középen Szent Márton és a koldus található Itt a gazdagon díszített lovon ülő fiatal Márton, mint katona, glóriát visel és a kapaszkodó testtartású koldusra figyel. Jobb oldalon Szent Márton remete, aki Szent Ágoston hatására a szír egyiptomi kontemplatív példák nyomán teremtette meg nyugaton a monasztikus életet, és alapította az első kolostorokat.

Szent Márton üvegalak a hajó bal oldalán. A Bormisza Zsolt festőművész által készített több részből álló üvegablak legalsó részén Szent Márton lován ülve úgy látható, amint köpenyét szimmetrikusan éppen kettévágja. Az ágyékkötős koldus Szent Mártont követve a köpenyrészért nyúl. Az emberek arcán szomorúság érezhető, mozdulatuk erőtlen. A Szent Mártont bemutató ablak fölött magának a plébániatemplomnak a külső képe jelenik meg. A két ablakot összeköti a Krisztus megtöretet testét és kiontott vérét jelképező búzának és a vörös szemekből álló szőlőnek az ábrázolása. Ezek felett álló harmadik ablakon egy felfelé mutató angyal jelenik meg, amely az eucharisztia szentségét bemutató kehelyre és az IHS monogramot tartalmazó ostyára mutat. Az ötödik, egyben legfelső üvegablak a Szentlélek galambjának bemutatásával zárul.

Szent Márton-ereklye Az egyházközség az ereklyét Ludovicus Ferrand tours-i érsektől kapta 1968-ban. A szent koponyacsontjának darabkája egy selyemzsákba van bevarrva. Az ereklyetartó neogótikus stílusú, monstarcia formájú. Az ereklyeszekrény felett baldachinban Szűz Mária szobra áll.

Szent Márton zászló 1998-ban készült, a szentet az Amiens-i jelenetben ábrázolja. A lovon ülő katona kardjával kettévágja köpenyét, hogy annak felét a mezítelen koldusnak adja.

EGYETEMI vagy KISBOLDOGASSZONY TEMPLOM

Budapest V. ker. Papnövelde u. 7.

Megközelítés 3 Metró, Kálvin tér, vagy Ferenciek tere megálló, Kecskeméti utca,

Szent Márton mellékoltár Szent László és Szent István király szobrával. (bejárattól balra)

Az egykori pálos, a jelenlegi egyetemi templomot az egyetlen magyar alapítású, XIII. századbeli szerzetesek, a pálosok rendje emelte. A magyar remeték pálos rendjét Boldog Özséb esztergomi kanonok szervezte meg. 1329-ben részesedett pápai megerősítésben. 1686, Buda török alóli felszabadítása után költöztek Pestre a pálosok, amikor az egykori mecsetet néhány szomszédos házzal megvásárolták. Az ő történetük és lelkiségük ihlette a templom műalkotásait. A rendház 1715-1744 között épült. A lebontott dzsámi helyére a jelenlegi templom alapkövét 1723-ban rakták le. Építésze valószínűleg Mayerhoffer András volt, a magyar egyházi és világi barokk építészet egyik legtehetségesebb alakja. a külső munkálatok (kapu, két torony) és belső berendezések (padok, szószék, főoltár és freskók) csak 1770-ben készültek el. A pálos rend 1786. évi feloszlatása után a templom az Egyetem tulajdona lett. A templom külső és belső díszítése Szűz Mária és a pálosok kedvelt szentjeinek tiszteletéhez kötődik.

A templom főhomlokzata három részre tagozódik. A háromszögű oromzat csúcsán a pálos címer, a tornyok és a háromszög között baloldalon Remete Szent Pál, jobbra Remete Szent Antal áll. Dúsan faragott kapu vezet a harmonikus, egyhajós, kétoldalt kápolnák sorával kísért belső térbe. A falakat műmárvány fedi. A boltozatok érett barokk freskói a világszerte ismert Hohann Bergl munkái. A mennyezetfreskók Mária életéből vett jeleneteket ábrázolnak: látogatását Erzsébetnél, az Angyali üdvözletet, a Szeplőtelen fogantatást, az újszülött Jézus bemutatását és Mária mennybevitelét. A főoltár Conti Antal Lipót műve: a központi szoborcsoport Mária születését ábrázolja, a czestochowai Madonna (a pálos alapítású lengyel nemzeti szentély kegyképének másolata) lebeg felette, az építmény oszlopai között a sekrestye felőli oldalon Remete Szent Antal, vele szemben Remete Szent Pál, áll jellegzetes pálmaháncs köpenyében - Hebenstreiter József pesti szobrász alkotásai. A remekművű szószék figurális díszei valószínűleg Conti Antal Lipóttól származnak. A tölgyfából készült padok dús díszítései, különböző jeleneteket ábrázoló táblaintarziái külön figyelmet érdemelnek. Indák, virágok, hollók, oroszlánok láthatók.

A mélyen ülő kápolnákban oltárok állnak Szent András, Keresztelő Szent János, Remete Szent Pál, Szent Júdás Tádé, Nepomuki Szent János, a magyar szentek, a Fájdalmas Anya, Szent Anna és Joachim, Jézus Szíve, valamint az Olajfák hegyén szenvedő Jézus emlékére és tiszteletére.

A Szent Mártom, vagy magyar szentek oltár festménye a szentet az Amiens-i városkapu előtti jelenetben ábrázolja lovas katonaként, aki éppen vörös köpenyét készül kardjával széthasítani, miközben a lova lába alatt fél könyökére támaszkodó mezítelen koldusra tekint. Felettük a felhőben gyermek formájú angyalok.

A hagyomány szerint, a római lovas katonaként szolgáló Márton, egyéb vagyona híján a köpenye felét a didergő koldusnak adta. A következő éjjel, álmában az Úr Jézust látta, aki az őt körülvevő angyaloknak ezt a köpenydarabot mutatta, hogy azt a hittanuló Mártontól kapta. Ugyanis, amit embertársunknak adunk, azt magának Jézusnak adtuk. Márton csak a fele köpenyét ajándékozhatta el, mert a kor szokása szerint a katona felszerelésének felét a császár, másikat a katona biztosította. Így Márton minden saját vagyonát oda adta a didergőnek.

A festmény mellett kétoldalt Szent István és Szent László királyok szobra áll az oltár oszlopai tövében. Szent István választotta Szent Mártont országának, és az általa alapított királyságnak védelmezőül. Ezt a tényt Szent László a 1097. évi szabolcsi zsinaton hozott törvényben is rögzíttette. Az árpád-házi királyok alatt a legtöbb templomot a Szűzanyának és Szent Mártonnak szentelték. Szent Márton országvédelmező szerepéről a későbbi királykoronázási szertartások keretében is megemlékeztek.

Az oltár felső, aranyozott domborműve Szent István országfelajánlása. A király párnán térdel (melyen a Szentkorona pihen,) a gyermekét tartó Szűz Mária előtt. Szent István fia, Imre herceg halála miatt bizonytalanná vált a megkezdet országépítő mű folytatása. Ezért országát, minden kincsével és a benne élő népekkel együtt, melyeket a Szentkorona személyesít meg, Szűz Mária örök tulajdonául ajánlotta. Ahogy Szent Márton, úgy Szent István is mindenét az égiek tulajdonába adta.

A festmény alatt Vác város névadója, Boldog Vác remete aranyozott domborműve. A remete élő fák alatt készített egyszerű hajlékában könyvet olvas a feszület előtt.

Az oltár négy darab négyszáz évesre becsült aranyozott fa gyertyatartóját, mely, vélhetően pálos mesterek keze munkája, 2005. évben ismeretlen tettesek eltulajdonítottak.

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOM

Budapest V. ker. Március 15 tér

Szent Márton XIV. századi freskómaradványa, legrégebbi budapesti freskók egyike (az oltár jobb oldali ülőfülkéjében)

1867. június 8-án Ferenc József császár Pest-Budára érkezett, hogy a Mátyás-templomban magyar királlyá koronázzák. A koronázási szertartás előtt itt, a belvárosi plébániatemplom előtt tett esküt arra, hogy megvédi az országot minden ellenségtől ezért a templom előtti teret sokáig Eskü térnek nevezték.

A dunai rév biztosítására már a rómaiak castrumot hoztak itt létre. Ezen erődítmény déli falába ékelődött az ősi Nagyboldogasszony kápolna, amely Fehéregyházzal Buda és Pest legkorábbi egyháza. Egyesek véleménye szerint e kápolnában temették el a vértanúságot szenvedett Szent Gellértet. Ezt az első kápolnát román templom követte, amelynek falmaradványait őrzi a mai belvárosi főplébániatemplom déli tornya. Egyesek szerint itt történt Árpád-házi Szent Erzsébet fényes eljegyzése 1211-ben. Zsigmond király idejében új, háromhajós, körüljárós szentélyű, csúcsíves stílusban templom épült. Mátyás király idejében gótikus kápolnák sora és új sekrestye épült hozzá a déli és északi oldalon. A törökök csak átmenetileg használják mecsetnek, meghagyják Pest egyetlen keresztény templomának. A töröktől való felszabadulást rommá vált hajóval éri meg. Ennek jele a szentélyben feltárt mihráb. A csillagboltozatú Mátyás-oratórium viszont megmarad eredeti szépségében. Széchenyi György prímás, „Buda és Pest második alapítója” (Némethy Lajos) hatalmas összeggel támogatja a templom újjáépítését. A megmaradt csúcsíves részt már 1686-ban befedik és használhatóvá teszik. A templomhajó zöme és a homlokzat barokk stílusban való helyreállítása 1725–39 között történik Paur György tervei szerint. Pest ősi Nagyboldogasszony egyháza (ecclesia baptizmalis) királyi alapítású lévén, a királyi ház főpapjának, az esztergomi érseknek joghatósága alá tartozott, bár a váci egyházmegyének határa messze lenyúlt a Duna bal partján és Pesten főesperessége is volt. Az 1397. évi esztergomi káptalani statútum a fenti értelemben exemptnek jelzi Pest plébániáját. Az egyre jelentősebbé váló Pesttel kapcsolatban fel-felvetődött az esztergomi érsek és a váci püspök között a joghatóság kérdése. Amíg a törökök kiűzése után Althann M. Frigyes váci püspök (1718–34) igényével szemben III. Károly király és XIII. Benedek pápa végleg az esztergomi érsek javára döntötte el a vitát. A város szabad plébánosválasztási joggal rendelkezett. A hívek lelki gondozásában a plébánia pasztorációján kívül élénken részt vettek a domonkosok és ferencesek. Mindkét rend pesti letelepedése már a XIII. sz.-tól ismert. A hívek testvéri összetartozására utal a középkorban virágzó „Szeretet testvérület”, amely több irányban gondoskodott tagjairól. A törökök kiűzése után megindult anyakönyvi bejegyzések több elhagyott török gyermek keresztelését örökítik meg. Budán és Pesten is otthonokat létesítettek számukra. Pest török uralom alóli felszabadulása után nyomban megnyílik a plébániai magyar iskola, és főleg a szerzetesek sokat tesznek a magyar nyelv érdekében. Az 1732–33-as visitatio canonica 3500 hívőről tesz említést. Volt idő, amikor jezsuiták (1703–10) és piaristák (1756–61) vezették a plébániát. A plébánia és a templom összeforrt a város életével. A várost érő megrendítő (pestis, tűzvész, árvíz) és jeles események (bíró-beiktatás stb.) vallási vonatkozásai a plébániatemplomban zajlottak le. De a város fejlődésével és gazdagodásával a plébániatemplom is egyre ékesebb belsőt öltött, mutatja az, hogy 1687-ben Pest-város testülete határozattal létrehozta a templom ének- és zenekarát, a vasárnapi plébániai misék szolgálatára. Sorra állították benne a céhek és az egyesületek oltáraikat. 1872-ben Pest, Buda, Óbuda egyesül. Az országos jellegű vallási események színtere a budai Nagyboldogasszony templom marad, Budapest székesfőváros templomának azonban a pesti Nagyboldogasszony templomot tekintik. 1805-ben a klasszicista főoltár Rákoskeresztúrra került. Az 1890-ben Steindl Imrétől tervezett főoltár az 1945-ös ostrom alatt pusztult el. Helyébe 1946–47-ben süttői kemény mészkőből szárnyas oltárt állítottak Molnár C. Pál festményeivel. Az ostrom okozta külső sérüléseket a műemlék templomon a Fővárosi Műemlék Felügyelőség hozatta rendbe.

EREKLYÉK, LÁTNIVALÓK

A hagyomány szerint eredetileg itt volt a szemközti Kelen, ma Gellért-hegyen vértanúságot szenvedett Szent Gellért püspök első nyughelye (1046). Az új szembemiséző kegyoltárba 2002-ben helyezték el Szent Gellért sarok-, és csigolyacsont ereklyéjét.

Vélhetően 1211-ben itt történt Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) fényes eljegyzése a thüringiai őrgróf fiával. Az egyik reneszánsz szentségházban elhelyezett barokk szentségmutató Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ereklyéjét őrzi.

A másik oldali reneszánsz szentségházban Szent László király (1046-1098) ereklyéje előtt tiszteleghetünk.

A főoltárkép háromszög alakú képein a magyar szentek sora (boldog Özséb, Szt. Margit, Szt.  Gellért, Szt. László és Szt. István király, Szt. Imre herceg, Szt. Erzsébet és Remete Szt. Pál), oldalképein Jézus gyermekségtörténetének jelenetei láthatóak Molnár C. Pál tolmácsolásában.

A szentélyt hajdan freskókkal díszített ülőfülkék sora veszi körül, ezek némelyik töredékét helyreállították. A déli falon a középső ülőfülke Szent Márton köpenymegosztási jelenetét ábrázoló freskó sajnos nem került helyreállításra. Csak foltok láthatók belőle. A főoltár mögötti központi helyen 2010. március 11-én napfényre került a középkori Pest város plébániatemplomában XIV. századi Madonna-freskó, Budapest egyik legrégebbi freskója.

A főkapun belépve balra találjuk kortársunk, Józsa Judit korondi kerámiaszobrász művész alkotását: „ A magyar család” (2011) elnevezésű kompozíciót, mely hitvallás az élet és a család szentsége mellett.

BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM

Budavári Palota E. épület 1014 Budapest, Szt. György tér 2.

A középkori budai királyi Szent Márton kápolna emlékei

A magyar főváros 1887-ben határozott saját múzeumának létesítéséről Aquincumban. Azóta is ott találhatók Budapest római kori elődjének emlékei. A Budapesti Történeti Múzeum más épületekben is működik. A budai királyi várpalotában, a középkori várpalota feltárt maradványai és a várostörténeti kiállítások, a Kiscelli Múzeumban, az elmúlt háromszáz év várostörténetének emlékei mellett a képzőművészeti gyűjtemények is megtalálhatók. A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményei három fontos csoportból tevődnek össze: régészeti leletekből, a várostörténet tárgyi anyagából és képzőművészeti alkotásokból.

A mai Táncsics Mihály utca 7-9. területén helyezkedett el a latinul magna curia regisnek németül Kammerhofnak nevezett épület, amelyhez egy kápolna is tartozott. 1301-ben Ottokar von Horneck verses krónikája azt írja, hogy az ifjú Vencel királyt a Kammerhofba, a király szokásos lakóhelyére vezették szállásra. 1349-ben Erzsébet anyakirályné kért és kapott búcsúengedélyt VI. Kelemen pápától az általa a budai királyi várban épített és Szent Márton tiszteletére szentelt királyi és királynői kápolna részére. Erzsébet azonban csak újjáépíthette a kápolnát, mivel már 1309-ben Gentilis bíboros számadáskönyveiben szerepel a budavári Szent Márton kápolna Pál nevű papja. A kápolna romjai a XVIII. században még álltak, de az Erdődy palota felépítésekor 1750-ben lebontották azokat. A Szent Márton kápolna maradványait H. Gyürky Katalin tárta fel 1968- és 1976. között. A régészeti kutatások tanúsága szerint egyhajós épület volt.

A régi királyi ház épületét Nagy Lajos király a budaszentlőrinci pálos kolostornak adományozta 1381-ben. Valószínűleg ez az épület túl nagy lehetett a pálosoknak, ezért 1416-ban elcserélték azt Hermann cillei és zagorjei gróffal, akinek háza a mai Fortuna utca 4. számú telekre lokalizálható. Egy 1423-as oklevélben részletes leírás található az épületről: ”A pálosok nagy udvara vagy háza egykor Károly királyé volt, a Szombatkapu mellett emelkedett, németül Kammerhofnak nevezték és Lajos király adományozta Remete Szent Pál ereklyéjének és általa a szentlőrinci kolostornak, atyja Károly király, anyja, elhunyt felesége és gyermekei lelki üdvösségéért, a Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnával és minden az udvarhoz tartozó épülettel együtt, valamint azzal a darab földdel, amelyen az anyakirálynő épületalapokat rakatott le.” Az 1541-es Schön metszet három egymás melletti, pártázattal lezárt tornyot ábrázol a területen. Az épület még a XVI. század végén is állt, valószínűleg a Tizenötéves háború idején pusztult el. Az 1530-as években az itt álló korábbi kaputornyot megszüntették és eléje ÉK-i irányban kissé alacsonyabb szinten felépítették az Erdélyi bástyát. A Táncsics Mihály utca 9. területén Zolnay László végzett kisebb régészeti kutatásokat 1962-ben. (Bencze Zoltán)

MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

Budavári Palota D. épület 1014 Budapest, Dísz tér 17.

D. épület földszint Gótikus középső terem: Szent Márton és a koldus, oltárszekrény töredék

D. épület I. emelet Késő gótikus előtér oltárszekrény töredékek:

Szent Márton albengai miséje

Szent Márton és a koldus

D. épület I. emelet Késő gótikus terem „Trónterem”:

            Szent Márton oltár Cserényből (bal sarok)

            Szent Márton püspök szobra Cserényből (jobb sarok, két ablak között)

C. épület I. emelet kupolatér: két angyal a pozsonyi koronázó templomból

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta működik. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött.

A Régi Magyar Gyűjtemény gótikus táblaképei kiállításrészen a barokk boltozatokkal fedett teremsorában - az önálló műtárgyak és egykori szárnyasoltárok mára önállóvá vált töredékei vannak túlsúlyban. Itt találhatók a gyűjtemény legkorábbi, a 14. századból származó darabjai, amelyek közül a toporci és a szlatvini Madonna-szobor érdemel különös figyelmet. Az 1400 körüli évek művészetét, az ún. "lágy stílust" kiemelkedő művek képviselik, többek között Szent Katalin és Dorottya Barkáról előkerült szobra, valamint a Fonó Máriát ábrázoló táblakép, amely a németújvári Batthyány-gyűjteményből származik. A késő középkori magánájtatosság néhány érdekes emlékével is találkozhatunk itt: egy házioltárkával Trencsénből, illetve egy-egy Madonna-függőképpel Bártfáról, Liptónádasdról és Kassáról. Ugyanitt állnak a gyűjtemény legkorábbi, többé-kevésbé teljes szárnyasoltárai is, a liptószentmáriai főoltár, valamint a jánosréti plébániatemplom egykori főoltára és két mellékoltára.

Oltárszekrény töredéke Szent Márton és a (két) koldus, valamint a Töviskoronázás ábrázolásával, 1490 körül (két oldalas!!!) (D. épület földszint Gótikus középső terem)

A kétoldalán festett panel egy szárnyasoltár mozgószárnyának része volt. Egyik oldalon Szent Márton legendájának egyik történetét elbeszélő kép (az oltárszárny belső oldala), a másik oldalán a Passió részlete (külső oldal) látható. A táblakép Szent Márton legendájának legismertebb jelenetét ábrázolja. Az ifjú lovag az amiens-i városkapu előtt egy koldussal találkozik, palástját kardjával kettévágja, és felét a koldusnak ajándékozza. A kép bal oldalán egy szobabelsőben a történtekhez szorosan kapcsolódó legendarész játszódik le. Éjszaka Krisztus jelenik meg Mártonnak, aki rádöbben, hogy a koldus alakjában a Megváltó tette őt próbára, s ezután megkeresztelkedik. A bal oldali, konzolon álló szobrokkal díszített épület és a szobabelső a németalföldi művészet távoli hatását mutatja. A fantasztikus emeletes épület a festő képzeletét dicséri. Bár az ülő lovas ábrázolása még láthatóan gondot okozott a művésznek, jól felépített szimmetrikus kompozíció, az arcok fájdalmas kifejezése, az egyes részletek, mint a haj és a szakáll gondos megfestése, valamint a színek frissessége, mégis jól iskolázott festő ecsetjére vallanak. A két oldalán festett táblakép egy nagyobb szárnyasoltár - talán egy Szent Márton-oltár - része lehetett, amelyen ez az aranymustrás hátterű legendajelenet belül volt látható. Külső oldalán Krisztus töviskoronázását ábrázolták. A kép mesterének stílusa - különösen a Töviskoronázás expresszív mozgású alakokkal teli jelenete alapján - egyes kutatók szerint az osztrák késő gótikus festészettel, közelebbről a stájerországi Divisio Apostolorum Mesterével rokon.

Oltárszekrény töredékek Szent Márton legendájának jeleneteivel, 1490 körül (2db.!!!) (D. épület I. emelet Késő gótikus előtér)

A Magyar Nemzeti Galériában két összetartozó, mindkét oldalán festett tábla található, amelyek egy Szent Mártonnak és Szent Miklósnak szentelt oltár szárnyait képezték. Az egyik szárny Szent Márton találkozását a koldussal (külső oldal) és Szent Márton albengai miséjét (belső oldal) ábrázolja. A másik szárny Szent Miklóst a patariai nemes három lányával mutatja (külső oldal), valamint a Szent Miklós három halottat támaszt fel jelenetet. Mindkét szárnyat lapjában ketté fűrészelték, négy önálló képet alakítva.

Szent Márton albengai miséje

A Legenda Aurea részletesen beszámol arról, hogy Márton hogyan ajándékozta el egy ünnepnapon, a mise kezdete előtt tunikáját egy meztelen koldusnak. Az archidiákonus vásárolt a piactéren öt ezüstért egy hitvány és rövid paenulát, melynek ujja Márton könyökéig, hossza térdéig ért. Az Úrfelmutatáskor azonban a ruhaujjak felcsúsztak karján. Ekkor angyalok szálltak alá és a szöveg szerint drágakövekkel kirakott arany karkötőkkel, a képen fehér kendővel az illendőségnek megfelelően eltakarták a csupaszon maradt részeket.

A templomszentélyben a részletesen ábrázolt oltárasztalon - mint kép a képben - fekvő formátumú, egy jelenetet bemutató oltártábla látható a Kálváriával. A magyarországi szárnyasoltárok fejlődéstörténete szempontjából különösen fontos ez az ábrázolás, mert azt bizonyítja, hogy ez a korai oltártípus, amelynek emléke alig-alig maradt ránk, még a XV. század végén is használatos volt. A hímzett fehér oltárterítőn jól érvényesülnek a vetett árnyékok, a művész valósághűen festette meg a misekönyvet, a püspöksüveget, valamint a gótikus ötvöstárgyakat: a két gyertyatartó között elhelyezett ostyatartó cibóriumot, a kelyhet és az oltárkendő alól csak részben kilátszó ostyatartó tálkát, a paténát. A reális részletek azonban nem öncélúak, mindez a legenda csodás hangulatának előidézésére szolgál. Áhítat hatja át a realisztikusan ábrázolt szereplőket is. A jobb oldali térdelő férfi portrészerű arcvonásai alapján arra gondolhatunk, hogy ő az oltár megrendelője. A belső tér perspektivikus érzékeltetésére törekvő ábrázolás, a plasztikusan kemény törésű, árnyékolt drapériák és a differenciált színhatások is arról tanúskodnak, hogy a kép mestere a XV. század végén működött legjobb hazai festők közé tartozott.

Szent Márton és a koldus

A képen a szent életének leggyakrabban ábrázolt jelenetét láthatjuk, a köpenymegosztás jelenetét, amikor a ruhátlan koldussal megosztja köpenyét. Az ábrázolás különlegessége abban van, hogy a glóriás szent koronát visel. Hasonló koronás ábrázolással találkozunk IV. Béla koronázó palástja csuklyáján, melyet jelenleg a dalmáciai Trogír (Trau) Szent Lovró katedrális kincstárában őriznek. Legenda említi Szent Mártont, mint magyar királyt. Ezt Király Ilona dolgozta fel. Francia hagyomány szerint a szent egyenesen hun király volt.

A meroving és karoling királyok a királyság, mint intézmény különleges védelmezőjének tekintették Szent Mártont. E tisztelet Nagy Károly idején érte el csúcspontját. Az árpád-házi királyok ezt a fajta tiszteletet vették át és adták tovább Anjou utódaiknak. A magyar királykoronázási szertartás része volt a kardvágás. Török időkig Fehérvár külső részén álló Szent Márton templom tornyából kellett a frissen felkent királynak a négy égtáj felé elvégeznie a kardvágást, hogy a szent segítségével védelmezze országát. A későbbi koronázó templom védőszentje Pozsonyban: Szent Márton.

Szent Márton oltár Cserényből 1483 Jánosréti mester műhelyéből (D. épület I. emelet Késő gótikus terem „Trónterem” bal sarok)

Az oltárnak csaknem valamennyi festménye és szobra ránk maradt, csupán az oltárszekrény fölötti oromzat veszett el. Az oromzatot feltehetően az a három szobor díszítette, amely Cserényből került a besztercebányai múzeumba. Az oltárszekrény keményen faragott, tömbszerű figurái a XV. század közepi szigorú stílus következetes továbbfejlesztésének szép példái. E tekintetben rokonság fűzi őket az ugyancsak 1483 körül készült garamszentbenedeki főoltár és a lőcsei Vir dolorum-oltár szobraihoz. A bal oldalon serleggel Szent Márton püspök áll, középen Evangélista Szent János, Jobbra valószínűleg Szent Bereck püspök, (Brictius) Márton püspök diakónusa, majd utóda.

Az oltárszárnyak belső és külső festményei nyolc jelenetet mutatnak be Szent Márton életéből, és a Jánosréti Mester igen erős hatásáról tanúskodnak. A jánosréti Szent Miklós-főoltárához (Szintén ebben a teremben található!!!) hasonlóan szerkesztett epikus legendajeleneteken azonban a cserényi oltár festőjének szárazabb előadásmódja érezhető, akinek stílusa a tanítvány szintjén marad. A két oltár közötti hasonlóság azonban kétségtelenül műhelyközösségre vall, s az egymáshoz közeli bányavárosi és zólyomi művészet szoros kapcsolatáról ad hírt.

A zárt szárnyak alsó szegélyén található minusculás felirat elárulja az oltár készültének idejét és megrendelőjének nevét, aki minden bizonnyal városának megbecsült polgára volt. "Anno domini 1483 completum est hoc opus in die sancte barbare: istas tabulas iussit fieri honestus vir Georgius Petrovits" (Az Úr 1483. esztendejében Szent Borbála napján készült el ez a mű: ezt a szárnyasoltárt a tiszteletre méltó Petrovits György csináltatta.). A zárt szárnyak felső képei: Szent Márton a halálos ágyán elköszön a tanítványaitól, és a temetése, hol utódja, a fiatal Bereck püspök oszt áldást. Az alsó két kép Bereck életéből mutat két összefüggő jelenetet: Mosónéja fiat fogant, és az apasággal Berecket vádolták. Az első képen a püspök felszólítására a harminc napos kisded ezt hangosan tagadja. Mivel a nép ördögi praktikát emleget, Bereck izzó parazsat tett palástjába, ezzel vonult Szent Márton sírjához, ahol azt ledobta és öltözéke sértetlenmaradt. „Amiképpen a parázstól sértetlen az öltözékem, úgy tiszta a testem is az asszony érintésétől” - mondta a kételkedőknek.

Az oltárszárnyak belső ünnepi oldalán, (nyitott szárnyak) Szent Márton egyéniségét legtalálóbban jellemző jeleneteket ábrázoltak: Az Amiens-i jelenetet, ahol a római hadsereg lovas katonája megosztja köpenyét a koldussal, a jobb oldalon az albengai misét, ahol az Úrfelmutatáskor karjai csupaszon maradtak, mert a templomba menet tunikáját egy koldusnak ajándékozta. Ezért az angyalok takarták be karjait. Az alsó képek: a sátánnal folytatott párbeszéd történetével kezdődnek. Az ördög különleges fondorlatokkal igyekezett megtéveszteni Tours püspökét: Szétáradó fényben, királyi ruhába öltözve nyájas beszéddel és derűs tekintettel, Krisztus alakjában jelent meg előtte. „agnosce Martine, quem colis Christus ego sum” – ismerd el, Márton, Krisztust látod magad előtt” – olvasható a mondat szalagon, Márton miért kételkedel? Higgy, mivel látsz! Én vagyok Krisztus, először neked akartam megjelenni a földre lejőve” – folytatta. „Deus Ihesus Christus non te purpuratum hec dyademate renitendem venturum esse predixit – Jézus Urunk nem mondta, hogy majd bíborba öltözve fog eljönni, se ragyogó diadémmal” – szerepel a szalagon és ennek szellemében hangzik a folytatás is: „Én nem hiszem, hogy Krisztus jött el, hacsak abban az alakban nem jön, amelyben szenvedett, és a keresztre feszítés nyomatit viseli magán”. A festő nem igazodott szorosan Márton életrajzírójától (Sulpicius Severus) pontosan idézett szöveghez. A „derűs tekintetnél” fontosabb volt számára a gonosz nagy szőrös fülekkel való azonosítása és ugyan ezen okból az aranycsipkés cipők helyett is patákat fest. Az utolsó kép a szent csodatévő erejét szemlélteti: a szent beteget gyógyít, vagy halottat támaszt életre.

Az oltár predelláján (az a zsámoly vagy polc, amelyen az oltárkép áll) Szent Veronika kendője látható Szent Péter ás Pál apostolok között.

Szent Márton (?) püspök szobra Cserényből 1510-1520 (D. épület I. emelet Késő gótikus terem „Trónterem” jobb sarok két ablak között)

Két angyal a pozsonyi koronázó templomból 1733-35, Georg Raphael DONNER (C. épület I. emelet kupolatér, Benczúr Gyula: Budavár visszavétele hatalmas képének két oldalán)

Donner magyarországi főműve a pozsonyi dóm főoltára volt (1735), amely azonban, akárcsak a veszprémi, a pécsi, a szepeshelyi székesegyház és számos nagy városi plébániatemplom (Buda, Mátyás-templom, Bártfa, Sopron, Szent Mihály-templom) barokk berendezése, a századforduló körüli stílszerű helyreállításnak esett áldozatul. Az egykorú állapotot csak szerencsésebb esetben őrizte meg rajz, vagy mint Pozsony esetében, régi fénykép. Itt négy hatalmas korinthoszi oszlopon félkörívben meghajlított párkány architektúrája fogta közre Szent Márton a koldussal szoborcsoportját, amely fölé hullámzó-csavarodó ornamentikától tartva a magyar korona stilizált formája magasodott. Az oltár szobordíszéből, a kétoldalt imádkozó egy-egy angyalalakon kívül (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) csak a főcsoport (Pozsony, dóm) maradt fenn. Itt a huszárruhás Szent Márton hajol ágaskodó lováról a földön fekvő ruhátlan koldushoz, s kardjával levágja mentéje egy darabját, hogy a koldusnak adja.

Az angyalok méltóan képviselik mesterük életművét, és szemléletesen példázzák Donnernek a teológiai követelményektől egyre távolodó, a barokk hagyományoktól az egyénileg kialakított klasszicista stílusig megtett művészi útját. Az adoráló ifjak immár semmiféle barokk angyalkákhoz nem hasonlítanak; emberközeli, ugyanakkor az égi szférához tartozó kétértelmű lényük leginkább az ókori mítoszvilág titánjait idézi. Lendületes, határozott, mozdulatuk lényegében szimmetrikus, finom megkülönböztetésekkel; nyugodt, zárt körvonaluk az erőteljes formák árnyalt felületeire vezeti a szemet. Súlyos testük nem nehézkes, finom, tán pillanatnyi érintéssel illetik a térdeplőül szolgáló volutákat, alázatos meghajlásuk felfelé irányuló mozgással párosul. A főoltár szobrainak anyaga a Donnernél gyakori, ónnal ötvözött ólom: tompa fényű felületei minden festőiségtől mentesen, a valós plasztikai értékek kihasználására késztették az alkotót.

BUDAVÁRI MÁTYÁS TEMPLOM

1014 Budapest, Szentháromság tér 2.

A budavári Nagyboldogasszony (Mátyás-, Koronázó) főtemplom egyesek szerint 1245–1260 között épül a Várhegy első templomaként. Mások viszont már a tatárjárás előtti időben is tételeznek fel a Várhegyen települést, királyi birtokközpontot és vele kapcsolatban királyi kőkápolnát, Mária-egyházat, amely előzőleg a mai templom helyén állott. A XX. századig általánosan elfogadott hagyomány volt, hogy a templomot 1015-ben Szent István király alapította. A törökkor után a templomot Szent István egyházaként emlegetik. A templom és a plébánia exemptséget élvez, vagyis az esztergomi érsek alá tartozik. Ilyenként szerepel az 1397. évi esztergomi káptalani statútumokban is.

Itt koronázzák meg 1309-ben Károly Róbertet. Nagy Lajos a háromhajós, román egyházat csarnoktemplommá alakítja. Zsigmond és Mátyás király gazdagon ékesíti. Mátyás király itt tartotta esküvőjét 1461-ben Podjebrád Katalinnal, és 1476-ban a Nápolyi Beatrixszal. Mátyás a déli tornyot 1470-ben építette újjá. 1541. szeptember 2-án a törökök csellel bevették Buda várát. A templom a török pusztítást nem tudja elkerülni, fennmaradását az biztosítja, hogy a törökök mecsetté alakítják át. A templom berendezési tárgyait elpusztították, falait bemeszelték, egyedül a Jagelló II. Ulászló király ajándékaként kapott Madonna szobrot nem mozdították el, hanem befalazták. 1686. szeptember 2-án, a Boldog XI. Ince pápa által szervezett Európa hatalmait egyesítő szövetséges erők ötödik, végső ostroma előtt, a lőportorony felrobbanásakor a Mária szobor elé 145. évvel korábban felhúzott fal ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának szobra. A szemtanúk rémülete a várvédőkön is úrrá lett; a vár még aznap este a keresztények kezén volt. Buda felszabadulása után a király a jezsuitákra ruházza a plébánosi jogokat. A jezsuiták akadémiát, kollégiumot, papnevelő intézetet emelnek és megkezdik a templom újjáépítését barokkos jelleggel.

1867-ben a Kiegyezés után itt koronázták meg I. Ferrenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet (Sziszit). Ferenc József a templom rangjának visszaállítását elrendeli, mely fényének visszaállítása 1896-ra megvalósul Schulek Frigyes tervei szerint.

A restaurálás belső díszítő munkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján készítették a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Munkájuk forrásául a néhány megtalált töredék és a templom eredeti kőfaragványainak formavilága szolgált, melyhez számos motívumot az ősmagyar indás motívumokkal és a népművészetből eredő hagyománnyal egészítettek ki. A restaurálás eredményeként a templom ma is látható belső világa a sajátosan magyar szecesszió magas színvonalú gyöngyszeme.

Az I. világháború közepén, 1916. december 30-án itt koronázták IV. Károly királyt és Zita királynét a Szent Koronával.

LÁTNIVALÓK A BELSŐBEN

A FŐOLTÁR Schulek neoromán alkotása. A tabernákulum fölött feszület, mely két oldalán Mária bemutatása a jeruzsálemi templomba és a Szentlélek eljövetele. Felettük a Nagyboldogasszony lebegő alakja a Szent Koronával, mely másolattal 2000. évben koronázták meg. Ezt a koronát az 1000 éves koronaküldés emlékére Rómából, Szent II. János Pál pápa áldásával gyalogosan hozták. A Madonna szobor aranyozott sugárkoszorúján átsejlik a a középső szentélyablak a Megváltó képével, szemléltetve a Mária tisztelet alapszabályát: -Márián keresztül Jézushoz jutunk.

Az ÜVEGABLAKOK tartalmi programját Ipolyi Arnold püspök (1823-1886) állította össze egyesítve a helyi és az egyetemes egyházi kultuszt, a magyar koronázás eszméjét a középpontba állítva. Ezért került a szentély felső sorába Szent István korona-felajánlása Szűz Máriának.

A szentély üvegablakai balról: Az alsó sorban Szent József, Szűz Mária, Szent Péter, középen Krisztus, Keresztelő Szent János, Szent István vértanú, Szent Pál. A felső sorban párosával: Árpád-házi Szent Kinga és Erzsébet, Szent Adalbert püspök és tanítványa Vajk vezér (a későbbi Szent István), Szent Asztrik püspök és az ifjú Szent István, középen Magyarok Nagyasszonya és az országot neki felajánló idős István király, Szent Imre herceg és nevelője Szent Gellért püspök, Szent László király és az őt koronázó Nehemiás érsek, Árpád-házi Szent Margit és Boldog Mór püspök.

A szentély jobb oldali üvegablakai a királyi oratórium erkélyével szemben párosával: alul Assisi Szent Ferenc, az utolsó templomépítő király, Ferenc József védőszentje, és Xavéri Szent Ferenc Buda városának egyik patrónusa. Felettük Toulouse-i Szent Lajos püspök, V. István magyar király unokája, II. Anjou Károly fia. és SZENT MÁRTON püspök, országunk és a magyar királyság védőszentje.

A déli fal üvegablakai a főbejárat felől: az első IV. Béla testvérének, Árpád-házi Szent Erzsébet legendája. A második Nagyasszonyunknak, a Boldogságos Szűz Máriának élete, alatta a templomot építő királyok címerei. Aharmadik IV. Béla király leánya, Szent Margit élete.

Az ÉSZAKI FAL-on Lotz Károly történelmi tárgyú FRESKÓSOROZATA látható. Az orgonakarzat alatt, a keresztelő kút mellett Hunyadi Jánosnak a török hadak felett 1456-ban aratott nándorfehérvári (Belgrád) győzelmét és a diadal emlékét máig megőrző déli harangszó elrendelését örökíti meg. A következő oldalkápolna fölött Szent István király Konrád német császár felett aratott győzelme látható. A következő Nagy Lajos király álmát mutatja, mely szerint ha Mária képét tűzi zászlajára és azt Máriacellben felajánlja, győzni fog a török felett. A szentélyhez legközelebbi freskó a Mária szobor Buda visszafoglalásakori 1686-os csodáját örökíti meg.

A keresztelő kút mellől induló lépcső a templom múzeumához vezet, ahol a legutóbbi felújítások emlékeivel ismerkedhetünk.

A MÁRIA-KAPU belső részének homlokzati domborműve Mária elszenderülését ábrázolja. A kapuhoz legközelebb eső felső oszlopfőben a templomot átépíttető Nagy Lajos és felesége, Erzsébet királyné rejtőző arcát láthatjuk. A kapu másik oldalán Mátyás király 1470-es címere látható az uralkodó arcmásával, kétoldalt pedig Székely Bertalan fekete vitézeket ábrázoló freskójával.

A címer közelében, a kórus alatti kis, XV. századi oszlopfő Hunyadi János, Mátyás és a lefejezett László vonásait őrzi.

KÁPOLNÁK:

Lorettói kápolna őrzi annak a Mária szobornak másolatát, mely Buda töröktől való felszabadulása napján tűnt elő az őt elfedő fal leomlásakor.

Északi oldal kápolnái: Szent Imre kápolna. Az első magyar szent család: Szent István király, Boldog Gizella királyné, és Szent Imre herceg dicsőségét hirdeti. Az oltár szobrai: Szent István, Szent Imre és nevelője Szent Gellért püspök. Az oltár képein Zichy Mihály Szent Imre herceg életét eleveníti meg.

A második oldalkápolna III. Béla és felesége nyughelye. E királyi pár az egyetlen, akinek sírját a török nem tudta feldúlni.

Szent László kápolna. Lotz Károly freskóciklusa jeleníti meg a lovagkirály éltét, mint vitéz lovag, egyházépítő uralkodó, mint a nép Istentől rendelt vezére, aki szomjazó seregének, akár Mózes vizet fakaszt a sziklából. A másik falon László halála utáni csodákat idézi fel, mert nagyváradi sírja mindig csodás események színhelye volt. Az oltár fülkéjében Szent László, az „Elegantissimus rex” a legelegánsabb európai uralkodó győri fejereklyetartójának másolata áll.

A Szent István kápolna a Szentély bal oldalán helyezkedik el. Falain a Szent István életét bemutató hét freskó és a magyar szenteket ábrázoló tizenkét üvegablak Székely Bertalan művészetét dicséri. A kápolna két oszlopán Szent István király és Boldog Gizella szobra áll. A tabernákulumot Schulek Frigyes úgy alakította ki, hogy abban elférjen a Szent Jobb ereklyetartója.

A KIRÁLYI LÉPCSŐ a Máltai Lovagrend kápolnájához vezet. Az oltár feletti falon Lotz Károly az 1867. évi koronázás allegorikus képét festette meg. A Szűzanya jobbján-balján a királyi pár, Ferenc József és Erzsébet térdel a királyt koronázó esztergomi érsek, illetve a királynét koronázó veszprémi püspök társaságában. Tovább haladva a KIRÁLYI ORATÓRIUM-ba érünk. A királyi pár innen vehetett részt a szentmisén. Az oratórium kétnyílású erkélyével a szentélyre néz. Pont szemben vele látható Toulouse-i Szent Lajos püspököt és SZENT MÁRTON püspököt ábrázoló két üvegablak. Az oratóriumban helyezték el a Szentkorona hiteles másolatát.

FORSTER GYULA NEMZETI ÖRÖKSÉGVÉDELMI és VAGYONGAZDÁLKODÁSI KÖZPONT

1014 Budapest, Táncsics Mihály u.1. (Budai vár)  Jelenleg új címre költözött!!!

Megközelítés: 16 busz (Deák-tér – Moszkva-tér) Bécsikapu tér, vagy Szentháromság tér megállóból

A Mártonhelyi (Martjanci) falképek (1392) akvarell másolatai.

Az 1872. április 11-én megalakult Magyarországi Műemlékek Ideiglenes (1872-1881), majd 1881-től Országos Bizottsága (1881-1949), már az első napoktól az intézményes műemlékvédelem letéteményese volt. A Bizottságnak két fő feladata volt: a műemlékek számbavétele és lajstromozása, konzerválási és helyreállítási munkák támogatására való javaslatok illetve azok terveinek elkészítése, valamint a műemlékvédelmi törvény megteremtése (1881).

A gyűjtemény említésre méltó anyagai közé sorolhatjuk a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola szünidei felvételeit, az óriási jelentőségű akvarell freskómásolat gyűjteményt, melyet – Gróh István, Huszka József, Forberger Vilmos, Jámbor Lajos, Hanula József...készítettek - Myskovszky Viktor, Lux Kálmán és Géza valamint Möller István hagyatékát, Debreczeni László kolozsvári vázlatkönyvének erdélyi templomfölmérési anyagának másolatát is.

A Tervtár az ország legjelentősebb építészettörténeti gyűjteménye, melynek célja az építészeti alkotásokról készült felmérések, ábrázolások, falkutatási, restaurátori, tudományos, régészeti, városrendezési stb. dokumentációk, térképek gyűjtése, leltározása, tárolása, megőrzése és megtartása abból a célból, hogy azok kutathatók legyenek.

A kiállított akvarellmásolatokat egy kivétellel az Erdős-Kárpátok tövében Nagybereznán (Ung vármegye) született Gróh István (1867-1936) rajztanár, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola későbbi igazgatója készítette. 1904-ben teszi közzé „Magyar stílusú rajzminták” című munkáját, amellyel alapját veti meg a hamisítatlan magyar ornamentika tanításának. 1909-ben újabb műve, a „Magyar Díszítőművészet” jelenik meg, amely okmánytára és legnagyszerűbb forrása a magyarság immár kivesző régi művészetének. 1929-ben „Új Magyar Díszítések” címmel, ragyogó színekben, abszolút értékű magyaros mintagyűjteményt ad ki növendékeinek munkáiból. A középkori magyar falfestményeket felkutatatta és másolta. Számos történelmi stílusú templomunkat helyezte vissza nagy gonddal eredeti művészi állapotába s ezzel megmentette szellemi kultúrtörténelmünk számára. Művészi munkássága mellett, mint a magyar szépirodalom hivatott tollú munkása is jeleskedett. A nagy lélek, Az ebesi gát, A sárarany kígyó, A két farkas, Harsányi Vénusz, Az idealista Perbetei, Hitvalló Gamailius, Zsidó vagyok c. regényei és számtalan novellája, időszerű cikke a Budapesti Hírlap, Magyarság, Új Magyarság és az általa alapított Görög Kath. Szemlében gazdag fantáziáról, nagy élettapasztalatról és mélységes életfilozófiáról tanúskodnak.

Aquila János (Johannes Aquila) Radkersburgból származik, 1378-ban Veleméren, 1383-ban Bántornyán (Turnisce, Szlovénia), 1392-ben Mártonhelyen (Martjanci, Szlovénia) szignálta műveit. További művei a mai Ausztriában: Fürstenfeld (Fölöstöm), és Radkersburg (Regede). Festményeinek stílusa felső-itáliai és csehországi elemeket egyesít: plasztikus figurák, perspektivikus építészeti elemek, mozgalmas drapériák, portré- és csendéletrealizmus.

Mártonhely (Martjanci, Szlovénia) 13. század elején, Szent Márton tiszteletére épült, templomának falképeit Aquila János 1392-ben fejezte be. A templom ikonográfiai programját a festő írásszalagja ismerteti: „Omnes sancti orate pro me…”. Az ószövetségi prófétáktól indulva az Újszövetség apostolain, az egyház szentjein át jutunk el a mennyet jelképező boltozatig, ahol a mandorlában trónoló Krisztust és Bárányt imádják a mennyeiek és a földiek. A Márton ábrázolások részei ennek a ciklusnak. Ezekről Gróh István által készített akvarellmásolatokat a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ őrzi.

Szent Márton és a koldus a szentély északi falán.

Az Amiens-i városkapu előtt lovon ülő Szent, kardját maga elé vonván próbálja a köpenyét kettévágni, a balra álló koldus figura pedig kezét nyújtja a ruhadarabért.

Szent Márton csodája a szentély déli falán

A jelenet egy ritkán ábrázolt ikonográfiai típust mutat be. Márton püspök süveggel, ornátusban, bal kezében nyitott biblia, míg jobbját áldóan emeli fel. A földön két fekvő lovag, egyik testét két kard, míg a másikét egy döfi át, a harmadik pedig éppen felállni készül. A tőle és a Bibliából induló szalagfonatokból tudjuk meg, hogy a jelenet „Szent Márton életre kelti a Krisztusért elesett harcosokat” csodája.

Szent Márton halála a szentély déli falán

A ravatalon fekvő püspök kezét összekulcsolva tartja. A szertartást több olyan elem kíséri, amely előlegezi a 13. apostolnak kijáró tiszteletet. Az ikonográfiai sémának megfelelően lelkét angyalok emelik az égbe, ezt a mennybevitelt ugyanakkor a Legenda Aurea hagyományozása is sugallhatta. Sajátos elem, hogy a szertartást végző egyik pap rózsát tesz a holttestre. Talán az ekkor kiteljesedő Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza lenne hatással az ábrázolásra. A rózsa Erzsébet attribútuma, őt is a szegények pártfogójaként ismerik, így Márton magyar szent voltát, illetve Erzsébethez hasonló Imitatio Christi példáját szerették volna megjeleníteni. Egy másik pap egy „ecce sacerdos magnus qui in diebus suis” feliratú írószalagot tart, amely feltehetően az akkori halotti liturgiában elhangzó szöveg lenne, s utalhat már a temetéskor megtapasztalható Márton alakjában megnyilvánuló szentségre. Mártont már halálától kezdve szentként tisztelték, nem avatták szentté, a kanonizálását hírneve tette meg és sírja Tours-ban a középkorban az európai zarándokútvonalak negyedik célállomása lett (Jeruzsálem, Róma, Santiago de Compostela mellett). A kompozíció alján, a ravatal alatt a nyomorultak, szegények, koldusok alakjai jelennek meg.

Szent Márton és Szent Miklós

Szent Márton kultusza Szent István királytól jelen van az egyház életében és a művészettörténeti ábrázolásokban, népszerűsége a 15. század fordulóján tetőzött. Ez összefügg a hazai 14. századi polgárosodással, amikor a kisebb plébániatemplomokat nagyobb városi plébániatemplomok váltották fel (Kolozsvár, Brassó, Lőcse). Tours-i Szent Mártonban az Imitatio Christi megtestesítőjét látták és finom utalással ezzel a szegények patrónusává is avatták. Márton így került most párba Myrai Szent Miklóssal (270 k. 350 k.), hiszen megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyekben Miklós a segítséget kérőkön megkönyörült. Miklósban, ugyanúgy mint Mártonban, az Imitatio Christi típusát ábrázolta a festő. Héthárs (Lipany, Szlovákia) Szent Márton-plébániatemplomának főoltárán Mária mellett balra Szent Márton, jobbra Szent Miklós faszobra található (1520). Miklós megjelenítésének még egy momentuma van, hiszen a templom titulusa mellett Szent Miklós személyében ott szerepelhet az építtető Bánfi Miklós is. A névazonosság most egybeesett egy ismert ikonográfiai típussal is. Mindkét szent a szokásos attribútumokkal és ábrázolásban jelenik meg. A püspökruhás Márton lábainál a koldus áll.

Két további Márton ábrázolás:

Mária koronázása és Szent Márton püspökké szentelése

Bánornyáról (Turnišče, Szlovénia)

A másolatot a bántornyai templom diadalívéről Gróh István készítette 1912-ben. A töredékesen maradt falkép bal felső részén Szent Márton püspökké szentelése látható. A Szent egy trónszék előtt térdel püspök süveggel, ornátusban, bal kezében könyv, jobbjával pásztorbotot fog. A trónszéken glóriát viselő szent, vagy Isteni Személy töredék alakja. E személy jobbjával megáldja az előtte térdeplő püspököt, baljával helyezi a pásztorbotot Márton kezébe. A püspök fölött szerzetes és polgári személyek állnak, egyikük a pásztorbot felső részét fogja. Ez utalás lehet arra, hogy ebben az időben a püspököt a nép választotta. A püspök mögött álló valószínűleg másik püspöki személy képe csak deréktól lefelé maradt meg. A falkép alsó részén a széles trónszék jobb oldalán az Atyaisten ül koronával, baljában a világot jelképező „országalmával”, jobbjával koronát helyez a mellette ülő, és felé hajló Mária fejére. Jobbra a trónszék könyöklőjén angyal zenél.

Szent Lőrinc és Szent Márton

A zselizi (®eliezovce, Szlovákia) római katolikus templom falképének másolatát Wennes János készítette 1890-ben. A kép a két szentet városfal előtt mutatja. Bal oldalon a szerzetes ruhát viselő Szent Lőrinc jobbjával megáldja a nézőt, baljában könyvet tart és a botját szorítja magához. Jobb oldalon az Amiens-i jelenet. A glóriát viselő lovon ülő szent a köpenyét vágja kardjával, míg a köpeny lelógó végét a ló farkánál álló koldus tartja.

SZENT MÁRTON KÁPOLNA

Budapest XII. ker. Bürök utca, Kempelen Farkas utca kereszteződésben, az Ormódy utcával határolt háromszögletű kis térség bal alsó sarkánál, a Márton-hegyen.

A Szent Márton kápolna idézi az elmúlt 2 évszázad népének életét. Keletkezésének körülményeit pontosan nem ismerjük, de ismerjük vallásos földművelő népünk szokásait. Nemzetiségre való tekintet nélkül, munkába menet és munkából jövet megálltak egy-egy fohászra a szőlő, vagy szántóföld szélén, ahol vagy keresztet állítottak, vagy szentképet szögeztek egy fára, amit aztán egyre szépítettek, tökéletesítettek: keretet, esővédő fedelet készítettek, majd faragott kőoszlopot állítottak, végül kápolnát építettek. Ha így történt a Márton-hegyen is, a lábazaton olvasható 1884-es évszám nagy valószínűséggel a felújításra, átépítésre utal, hiszen az idő tájt a budai szőlők már pusztulásnak indultak. Szent Márton ugyanis a szőlőknek is védőszentje.

A kápolna oly kicsiny, hogy vasrácsos kapuján túli mélysége fél méter lehet. Vakolt faragott kőből épült. Tetején bádogborítással, melyen elöl öntöttvas korpuszos keret található. A kapuzat bal felső sarkán, kis márványtáblán "Műemlék jellegű kápolna, épült 1884-ben, Szent Márton tiszteletére". Egyetlen magas lépcső van előtte, mely első oldalán "DM 1884 BF" felirat található. A XII. kerületi Önkormányzat a kápolnát 2003-ban restauráltatta, benne a szentet ábrázoló, a 2004. év Márton napján felszentelt domborművet pedig a Felső Krisztinavárosi Plébánia megbízásából Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész (Mártonhegyi lakos) készítette. A dombormű az Amiens-i jelenetet ábrázolja, melyben a római, lovas katonaként szolgáló szent megosztja köpenyét a téli hidegben a földön didergő hiányos ruházatú koldussal. Sajátos módon a háttérben nem a francia város, hanem a szent szülőhelyének Savariának (Szombathely) címere és névfeliratos városkapuja látható.

2005 Márton napjára a kápolna környezete is megszépült, ízléses park ad méltó hátteret, és a kápolna díszkivilágítást is kapott.

Felelevenített szokásként a közeli német nyelvű Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium diákjai minden évben lampionos felvonulás keretében megemlékeznek a szent emléknapjáról.

SZENT IMRE TEMPLOM

Budapest XI. ker. Villányi út.

Szent Márton szobor a főoltár melletti, jobb oldali mellékkápolnában.

A templomot 1938. november 6-án dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás szentelte fel, mely szabadon állóan, vasbeton szerkezettel, neobarokk stílusban épült, háromhajós, bazilikális elrendezésű. Az oldalhajók előtt két homlokzati torony áll. A műkő pillérekkel tagolt, háromosztású főbejárat középső kapuja felett kovácsoltvas magyar címer látható, a nyugati kapu felett a főváros címere kapott helyet, a keleti kapu felett a Ciszterci Rend címere. Az előcsarnokban áll Kisfaludy Strobl Zsigmond Szent Imre szobrának gipsz másolata (az eredeti a Móricz Zsigmond körtéren áll). A főhajó színes, kazettás, sík famennyezetének festett, ornamentális díszítése az erdélyi templomok népies, virágdíszes mennyezetkialakítására emlékeztet. A főhajó természetes megvilágítását az oldalhajók feletti ablakok biztosítják. A főoltár képe Szent Imrét ábrázolja, amint felajánlja magát a mennybe felvett Szent Szűznek. Előtte Szent Gellért alakja látható, kezében a lámpa, a soha ki nem alvó mécses, mint a szüntelen imádság jele, egyben az állhatatosság erényét hirdeti. Fölötte a Szent Korona felajánlása a Szent Szűznek. Ez az esemény 1038-ban történt: Szent Imre halála után. Szent István királyunk volt az első az egész világon, aki országát a Szűzanyának ajánlotta fel. A főoltár képeit mezőkövesdi Takács István festette. A kép két oldalán magyar szentjeink Szent Margit, Szent László, Szent István és Szent Erzsébet szobrai állnak. A neobarokk, fából faragott, aranyozott szobrok Markup Béla művei.

A baloldali mellékhajó első oltára, a Jézus Szíve oltár, ahol az Eucharisztiát őrzik. A Jézus Szíve képet, amelyen magyar családok veszik körül Jézust, Kontuly Béla festette. A földön látható rózsaszirmok az Istenhez forduló imát jelentik. Ebben az oldalhajóban van a keresztelőkút és Szent István oltára is, mely első szent királyunk életének egyes jeleneteit ábrázolja. Tóth Gyula készítette. A két mellékhajó végében álló Szent József és Szűz Mária szobor Varga Ferenc műve.

A jobboldali mellékhajó elején Szent Bernát oltár áll. A képen Szent Bernáthoz lehajol Krisztus a keresztről. A kereszt tövében a búzavirág és pipacs-csokor az Eucharisztiára utal. A kép és az oltár ereklyetartója közötti összefüggés is felfedezhető: Bernáti örökségünk gondolata, hogy szemlélődésünk a Keresztrefeszítettre irányuljon és Szent Imre is, akinek Aachenből halálának 900. évfordulójára kapott ereklyéjét az oltár ereklyetartójában őrizték – amíg a templomi lopások miatt biztonságba nem kellett helyezni – az éjszakai fényességben imádta Urát. Az oltárkép festője szintén Takács István.

A második oltárán a kép Szent Gellért vértanú halálát ábrázolja (Ungvári Sándor műve). A két oldalon Szent György és Szent Márton szobrai állnak. Szent István a Koppány elleni csatában 997 évben Szűz Mária, Szent György és Szent Márton képét viselő zászlók alatt győzött. A csata előtt Szent Mártonnak, - akinek segítségét már kora gyermekkorában megtapasztalta – fogadalmat tett, ha győz a csatában, az apja, Géza nagyfejedelem által elgondolt, Szent Mártonról elnevezett Pannonhalmi apátságnak juttatja Koppány birtokainak jövedelmét. A szentföldre induló Szent Gellért hajója a nagy viharos szél miatt egy dalmáciai monostornál kötött ki, hol az állandó viharos szél miatt a nagyböjt negyven napját töltötte kényszerűségből. Éppen itt tartózkodott egykori jó barátja, Rasina, a Szent Márton monostorának apátja. Aki emlékeztette, hogy a Szentföldért való hadakozás a világiaknak van rendelve. Tanácsa szerint inkább a magyar népnek van térítésre szüksége. Gellért a tanácsot megfogadta, Szent Imre nevelője, majd pedig Csanádi püspök lett. Zavaros időkben a Gellért-hegyen lelte halálát.

Az utolsó oltár képe a Szentlélek pünkösdi kiáradását ábrázolja. Takács István festménye. Az oltár mellett függ Feszty Masa Szent Rita képének másolata.

A szószék neobarokk faragványait Pilmayer Ede készítette. A keresztút állomásai égetett zománcos zsolnai majolikából Orbán Antal művei.

----  o  ----

Szent Márton hatása Európára és a magyar történelemre

Szent Márton a korai középkortól kezdve Európa egyik legközkedveltebb szentje volt. A Meroving uralkodók patrónusukként tisztelték, és ő lett a Karoling-dinasztia védőszentje is. I. Chlodvig király Márton sírtemplomában határozta el, hogy keresztény hitre tér, a legenda szerint fennmaradt cappáját pedig a frank királyok féltett ereklyeként tisztelték. A csatákban magukra öltötték, vagy zászlóként vitték magukkal. (E cappának őrzési helye volt a kápolna. A kápolna szavunk innen ered.) Nagy Károly 791. évi hadjárata idején – tudatos kitérőt téve – a szent szülőhelyét, a pannóniai Savaria (Szombathely) városát is felkereste. Szent Márton kultusza már Géza fejedelem idején meghonosodott Magyarországon. Ebben döntő szerepet játszott, hogy a fejedelem kérésére 972-ben hazánkba küldött Sankt Galleni Brunó térítő püspök Szent Márton mainzi egyházmegyéjéből érkezett. A tours-i püspököt a szász dinasztia – Gizella királyné dinasztiája – is megkülönböztetett tiszteletben részesítette: II. Henrik a szlávok ellen vívott csatája előtt Szent Mór mellett őt hívta segítségül. Tiszteletének országos elterjedésében a bencés rendnek is nagy szerepe volt. A bencések első kolostorukat (Monte Cassino) és magyarországi első kolostorukat (Pannonhalma) neki szentelték, mely oltárára István király Willigis mainzi érsektől kapott a szent ereklyéiből egy darabkát. Koppány elleni harcban 997-ben István Szent Szűz, Szent György és Szent Márton képét viselő zászlókkal vonult. 1092-ben a szabolcsi zsinaton Szent Márton november 11-ei ünnepéhez háromnapos vigíliát rendeltek, mert az ország védőszentjének tekintették. Az árpád-házi királyok idején a legtöbb templomot a Szűzanyának és Szent Mártonnak szentelték. A pannóniai származású szent tiszteletét az Anjouk is felkarolták. A kultusz további terjesztése volt a célja a budai kápolna alapításának (Kammerhof) és a hatvani templomépítésnek is, mely számára Erzsébet királyné 1349-ben búcsút kért a Szentszéktől. Zsigmond király 1427-ben kelt oklevelében, melyen a brassói Szűz Mária templom Szent Márton kápolnája számára tett misealapítványát erősítette meg, a püspököt „regni nostri patronispecialissimi”-nek nevezi. A Szöveg a papság véleményét is híven tükrözi, hiszen az oklevelet a zágrábi püspök fogalmazta.

Szent Márton személyében a Szent István király által a Boldogságos Szűzanyának, Nagyasszonyunknak felajánlott országunk védelmezőjét tiszteljük, aki a történelem során számos alkalommal tett tanúságot védelmezői szerepéről. Szent István egykori országa és a benne minden korban élő népek mind, a Boldogasszony védelmező palástja alatt vannak, az ő népei, és Szent Márton püspök pártfogását élvezik. E hatalmas kiváltságban minden e földön élő személy, nép, és nemzet részesülhet, akik a mai országhatároktól függetlenül Istenben bízva, reá hagyatkozva, az Ő segítségével testvéri békességben élnek ezen a megszentelt földön.   

 

Összeállította: dr. Szávai Tamás Szent Márton kutató

Vándorút ajánló
N-12 (H - SK)  RAJKA - DUNACSÚN / ČUNOVO - OROSZVÁR / RUSOVCE - POZSONY / BRATISLAVA útszakasz (kijelölés alatt)
N-12 (H - SK) RAJKA - DUNACSÚN / ČUNOVO - OROSZVÁR / RUSOVCE - POZSONY / BRATISLAVA útszakasz (kijelölés alatt)
Az útvonalakhoz kapcsolódó hírekről,
eseményekről értesülhetsz a Facebook-on is.
Galériák
Szent Márton a festészetben

Lorenzo di Bicci (1350 - 1427):  Szent Márton és a koldus 

További képek   ITT

 

 

Képgalériáink
Közösség
Csatlakozz Szent Mártonhoz,
járd be az általa bejárt utakat!