SZENT MÁRTON TÖRTÉNELMI SÉTAÚT

Szent Márton Történelmi Sétaút (Via Historica Sancti Martini) a Kálvária templomtól a Szent Márton templomig vezet. Azokat a helyszíneket mutatja be, amelyek a város ókeresztény hagyományaihoz kapcsolódnak. Az egyes állomásoknál lévő műalkotások, Márton és Quirinus életének egy-egy epizódjára hívják fel a figyelmet.

1. Kálvária, Martineum

 „ Márton a hittanuló öltöztet engem.”    - Somogyi Tamás alkotása

A két bronzrelief egyike a köpenyét megosztó Mártont, a másik Szent Márton álmát ábrázolja.

A város nyugati szélén lévő magaslaton az első kálvária valószínűleg még a XVIII. század elején épült.  A barokk épületet 1901-ben átépítették, majd 1906-ban karmelita nővérek rendházával bővítették. Az épületegyüttes 1992-ben a Katolikus Továbbképző Intézettel (mai nevén: Martineum Felnőttképző Akadémia) bővült. A közeli, ma már nagyobbrészt beépített terület volt évszázadokon át a város szőlőhegye. A Martineum udvarán kialakított témapark a római hagyományokat és a környéken előkerült római emlékeket mutatja be.

1908-ig remetelak is állt a közelben. A régi remetelak a VI. században élt savariai Szent Leonianusra emlékeztet, aki Galliában Autun és Vienne környékén kolostorokat alapított.

A gyalogos zarándokútvonal a Kálváriánál éri el a város belterületét.

2. Az ókori színház helye

Mártont az eretnekek megvesszőzik, és elűzik Savariaból 

Koller László alkotása Szent Quirinus halálos ítéletét és Szent Márton megvesszőzését, elűzését mutatja be.

- A város nyugati szélén már a III. században állt színház. Ez a hely volt a császárkultusz egyik központja is.  Itt állították a világi hatalom alkotta bíróság elé Quirinus sisciai püspököt, itt ítélték halálra. A kihallgatás lefolyását a Quirinus Passio részletesen ismerteti.  Az épület romjai egészen a XIX. század második feléig fennmaradt. Még az 1880-as években is folytatattak itt „kőbányászatot”. A régi római római színház köveit építkezéseknél használták fel. A színházra emlékeztet a dombvonulat félkör alakú bemélyedése. Régi római köveket fedezhetünk fel a közeli víztoronyhoz vezető mélyút oldalfalában is.

Különös jelentősége van az egykori színháztól a Perint hídig vezető útnak. Ez az úton vitték Szent Quirinust elítélésének helyszínétől a Sibaris (Perint) patak hídjáig, kivégzésének színhelyéig.

A középkorban ez az útvonal ismét „megszentelt útként” jelenik meg a város életében, hiszen a városból a kálváriáig vezető úton az 1800-as évek végéig stációsor állt.

- Márton szülei földjére visszatérve megkeresztelte édesanyját. A város lakóinak többsége akkor a kereszténység ariánus irányzatát követte. Márton vitába szállt a tévtanok hirdetőivel, akik elkergették a városból.

3. Szent Quirinus emlékhely, Perint híd

„Hol testét a víz partra vetette, imádkozóhelyet létesítettek”

Az emléktábla Tornay Endre András szobrászművész alkotása, a hídkorláton lévő alkotás (bronz püspöki öv) Veres Gábor munkája.

Ennek a helynek a közvetlen közelében már a rómaiak idejében is volt híd. A jelenlegi hídtól csupán néhány méternyire levő római hídfő pontos helyét régészeti adatok is bizonyítják. Ez Szent Quirinus mártíriumának színhelye, malomkővel a nyakában itt vetették a  Perintbe.

A szent halálának helyszínén már az ókeresztény időkben kultuszhelyet alakítottak ki.

Horváth József Elek, aki 1825-ben először írta meg  és tette közzé magyar nyelven a város történetét, így emlékezik meg az eseményről :

„Gyenge nyakába malomkövet öltvén durva kaczajjal

A’ Sibaris’ sebesen le folyó özönébe taszíták,

Hol bár néki nyakát a’ kő nehezíti, szeliden

Fenn lebeg ….”

4. Székesegyház, Szeminárium, püspöki palota

A Szombathelyi Püspökség megalapítása után Szily János az első püspök az egyházmegyét Szent Márton és Szent Quirinus oltalmába ajánlotta.  Quirinus és Márton ábrázolásai megtalálhatók a Szeminárium kápolnáiban, a Székesegyházban és a püspöki palotában is. A székesegyház északi kápolnájában találjuk Szent Márton ereklyéjét, amelyet 1913-ban Tours érseke ajándékozott Szombathelynek. A Szent Márton herma Tóth István szobrász alkotása.

Ugyancsak a székesegyházban látható Anton Maulbertsch 1791-ben készített Szent Márton képe.

A püspöki palota nagytermének mennyezetképét is Maulbertsch készítette, témája: Szent Quirinus-szal és Szent Mártonnal elérkezik a kereszténység Pannoniába.

A  Papi Szeminárium régi kápolnáját Stornó Ferenc  festette ki  A tabernákulum két oldalán az amiens-i jelenetet és Márton álma látható.  Az új kápolnát Kontuly Béla 1941-ből származó Szent Márton egész életét bemutató freskója díszíti.

A templom előtti téren látható "irányjelző objektum" Veres Gábor szobrászművész és tanítványai munkája.

5. Fő tér, várostorony helye

A régi várostorony Fő téren, a Szentháromság szobor közelében állt. Helyét  mozaikként kirakott városcímer és felirat jelzi. A szombathelyi várostoronyról több leírás és ábrázolás is fennmaradt, így tudjuk, hogy sisakján az 1700-as években Szent Márton festett képe, majd a XIX. század elején bádogból készített alakja volt látható. A torony 1817-ben leégett, felújítását mintegy két évtizedig halogatták, végül 1837-ben lebontották.

A toronysisak kicsinyített mása a Szent Márton Látogatóközpont kiállításán látható.

6. Savaria tér

Koller László alkotása Márton legendájának egy viszonylag ritkán ábrázolt epizódját ábrázolja.

Márton püspök ruháját egy koldusnak adja. Az eseményt így idézi fel a Legenda Aurea:

„ Márton egy ünnep alkalmával a templom felé tartott, s egy meztelen koldus szegődött a nyomába. Márton megparancsolta az archidiákonusnak, hogy öltöztesse fel a nyomorultat, de az tétovázott. Erre Márton bement a sekrestyébe, odaadta neki saját tunikáját, és kérte, hogy azonnal távozzék. Amikor az archidiákonus figyelmeztette, hogy el kell kezdenie a misét, azt felelte – saját magára gondolva –, hogy addig nem tud elindulni, míg a koldus nem kap ruhát. „

A közelben volt az egykori városkapu. Ezen a városkapun át jutottak el a középkorban a szombathelyiek a Szent Márton templomba és a mellette lévő – már a rómaiak idejétől folyamatosan használt – városi temetőbe. Hosszú időszakon keresztül, a Szent Márton templom a város plébániatemploma is volt.

7. Savaria Múzeum

A Savaria Múzeum parkjában a filagória alatti dombormű a remeteséghez vonzódó Mártont ábrázolja és egyben felidézi a püspökké választásához  kapcsolódó, sokfelé ismert történetet:

Márton libák közé bújt, amikor püspökké akarták választani. A libák gágogásukkal elárulták és így nem tudott a feladat elől kitérni.

A kígyó és a kutya  és a kutya is szerepelnek Márton legendájában:  Egyszer egy játszadozó gyermekre támad egy kígyó, de parancsára engedelmeskedett és elkúszott. Akkor szomorúan mondta a szent: ,,A kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek ….''

(A szobrok és a dombormű Somogyi Tamás alkotásai)

A Savaria Múzeum a Vasvármegyei Kultur-egyesület kezdeményezésére épült 1908-ban. A Savaria Múzeum lapidáriumában találhatók az ókori Savaria legbecsesebb emlékei, a kiállított tárgyak között több az ókeresztény lakosság IV-V. századi jelenlétét bizonyítja.

8. Szent Márton templom, Szent Márton Látogatóközpont, Szent Márton temető

 „Márton Pannonia Sabaria nevű városában született”  

A Szent Márton templom helyén már a rómaiak idején is keresztény kultuszhely állt. A  templom északi oldalkápolnája a legenda szerint Szent Márton szülőháza fölé épült. A kápolna bejárata feletti felirat: HIC NATUS EST S. MARTINUS – itt született Szent Márton.

A középkorban a Szent Márton templom volt a város plébániatemploma. 1638-ban Draskovich György győri püspök a templomot a domonkosoknak adta, az ő birtokukban volt egészen 1950-ig. A templom jelentős bővítésére 1668 és 1674 között került sor. Ebben az időben épült a domonkos rendház is, amelynek földszintjén találjuk a Szent Márton Látogatóközpontot.

A látogatóközpont kiállításai: Szent Márton tisztelete Szombathelyen, Szent Márton a néphagyományban, Szent Márton ábrázolások a Nyugat-Dunántúlon, Domonkos rendi emlékszoba.

A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi. A 1938-ban állított kútszobor (Szent Márton megkereszteli édesanyját) Rumi Rajki István alkotása.

Szent Márton temető Magyarország legrégibb, közel kétezer éven át használt temetője. A rómaiak idejében itt volt a város ókeresztény közösségének sírkertje. Itt lehetett Szent Quirinus első nyughelye, és rajta kívül valószínűleg itt temettek el másokat is, akik az ókeresztény korban hitükért szenvedtek vértanú halált.