Hírarchivum - SAVARIA – SZOMBATHELY SZENT MÁRTON SZÜLŐVÁROSA – A PANNÓNIAI KERESZTÉNYSÉG BÖLCSŐJE
Dr. Kiss Gábor, Dr. Tóth Endre és Dr. Zágorhidi Czigány Balázs vitaindító gondolatai a Szent Márton-jubileum előkészítéséhez.

A szerzők várják az észrevételeket, hozzászólásokat, megjegyzéseket. Kapcsolat: Dr. Zágorhidi Czigány Balázs - zagorhidi@gmail.com 

A honlap szerkesztője örömmel teszi közzé azokat hozzászólásokat, amelyeket a nyilvánosságnak (is) szántak.  (Kapcsolat: Orbán Róbert -  orban.robert@viasanctimartini.eu )

 


 

SAVARIA – SZOMBATHELY SZENT MÁRTON SZÜLŐVÁROSA  – A PANNÓNIAI KERESZTÉNYSÉG BÖLCSŐJE

Rumi Rajki István alkotása érzékletes módon jeleníti meg  a Szent és a város kapcsolatát: Szent Márton a keresztény hitet hozta el a pogány és eretnek városba, a kereszténység és Márton kultusza pedig  megtartotta a várost és mindig kiemelt helyet biztosított számára a történelem során.

 

Az ókori Savaria neve és emléke – a számtalan pannóniai római településtől eltérően – azért maradt fenn és vált Európa-szerte ismertté a középkortól napjainkig, mert szorosan összekapcsolódott Szent Márton-kultuszával. A helyi hagyományt maga Nagy Károly császár teremtette meg nevezetes 791. évi pannóniai hadjárata alkalmával, amikor személyesen kereste fel a Szent szülőhelyét, és szembesült Savaria és Pannonia még élő keresztény hagyományaival. A kultusz ettől az időponttól folyamatos és töretlen, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a település a történelem folyamán újra és újra központi funkciókhoz jusson: ezért épült itt vár és alakult grófsági székhely már a Karoling-korban, mint váras hely lett aztán királyi majd egyházi birtok a magyar középkorban,  a török időkben ide, a megye második legjelentősebb városába menekült  a vasvári káptalan és a vármegye is, végül erre az egyházi és világi központra épült rá a püspökség, amivel egyúttal a modern város alapjai is megteremtődtek.

Fontos hangsúlyozni, hogy az antik város emlékének fennmaradása és a hely folyamatos lakottsága a keresztény hagyománynak köszönhető: az ókeresztény korban – elsősorban Szent Quirinus személyéhez kapcsolódva – jöttek létre azok a kultuszhelyek, a melyek körül a keresztény lakosság a korai középkorban is megmaradt, a Karoling-korban ezeknek az emlékeknek és keresztény közösségeknek az újrafelfedezésével alakult ki a Szent Márton-hagyomány, amely a Karoling Birodalom univerzális jellegének köszönhetően európai dimenziót nyert: Szent Márton ugyanis ekkor a Birodalom védőszentje volt, napjainkra pedig Európa egyik legismertebb szentje lett.

Szombathely különleges történelmi helyzete azonban nem csak a kultuszfolytonosság szellemi dimenziójában fogalmazódik meg, hanem materiális formában, a városszerkezetben is látványosan megmutatkozik. A város egyik gócpontját képező egyházi- és adminisztratív központ, a székesegyház és annak tágabb környéke a Krisztus utáni IV. századtól napjainkig hasonló funkciókat töltött be: itt állt egykor a római helytartói palota, ennek egyik melléképületére épült rá a Karoling-kori vár, ekörül épült ki a középkori püspöki vár, amely aztán helyét a szeminárium-székesegyház-püspöki palota barokk együttesének adta át. A püspökség megalapítása után ez a jelentős központ már természetes módon vonzotta maga köré nemcsak a kanonoki házak sorát, hanem előbb a megyeháza, majd a városháza épületét is – így alakult ki a Dunántúl egyik leglátványosabb történelmi tere.

Ez az egyházi-és adminisztratív központ azonban mindig is ellátott kulturális funkciókat is: a középkori várban volt a város első ismert könyvtára, a vár mellett állt a városi iskola épülete, a barokk püspöki épületegyüttes része volt a szeminárium, de a közelben létesült még a XVIII. században a gimnázium is; az egyházmegye első püspöke, Szily János könyvtárat alapított, és ő hozta létre Magyarország egyik első múzeumát a püspöki palota épületében, a római kőemlékeket bemutató Sala Terrenát és a XX. század első felében itt jött létre – ugyancsak az országban az elsők között – szabadtéri régészeti bemutatóhelyként a Romkert.

A közelgő jubileum egyik szép feladata lehetne, ennek az egyházi-, kulturális- és adminisztratív központnak a rehabilitációja, ami az értékes épületállomány felújítása és részbeni rekonstruálása mellett, fontos tartalmi elemeket is magában foglalhatna: egyrészt a püspökség, a megye és az állam hivatalai mellett megjelenhetne itt a város is legalább jelképesen egy intézménnyel, másrészt pedig az itt elhelyezett gyűjtemények és kiállítóhelyek gazdag anyagát, új látványos formában és egységes kínálatként kellene minél nagyobb közönség elé tárni.

A rehabilitáció egyik célja lehetne a kontinuitás hangsúlyozása az egyes történelmi korszakok legjelentősebb emlékeinek kiemelésével, újszerű építészeti bemutatásával. Ilyen lehetne a Romkertben a római kori helytartói palota látványos mozaikjával, a Karoling-korból a vár monumentális kerítő fala, a középkorból pedig a külső vár sarokbástyája a Smidt Múzeum pincéjében és kertjében. Az említett történelmi okok miatt ez a központ kissé mereven elkülönül a város polgári és gazdasági központjától, a Főtértől. Ugyancsak a rehabilitáció célja lehetne egy közvetlenebb kapcsolat kialakítása a két tér között, a történelmi tér forgalmának tehermentesítése és a sétáló övezet kiterjesztése ebbe az irányba is.

A történelmi városközponthoz hasonló módon a kontinuitás látványosan formában mutatkozik meg a Szent Márton-templom környékén is, ahol a folytonosságot elsősorban a temető képviseli: itt terült el a Krisztus utáni I. századtól a római város temetője, amely Szent Quirinus vértanúsága (Kr. u. 303.) óta az ókeresztény közösség temetkezési helye lett, a római város kiürítése után a temető vált a kora középkori keresztény lakosság legfontosabb kultuszhelyévé. Miután Nagy Károly ezen a helyen szembesült a város keresztény hagyományaival, itt építtetett templomot Szent Márton tiszteletére, megalapozva ezzel a születéshely legendáját. A templom a magyar középkor idején megújítva a város plébániatemploma lett és körülötte a város temetője tovább működött – közép-európai viszonylatban páratlan módon kezdve a Kr. u. I. századtól – egészen az 1960-as évekig. A templomot 1638-ban ugyan átvette a domonkos rend, de a Szent Márton-hagyományokat ők is tovább vitték, sőt bővítették azokat (pl. a szent zsolozsmáját pápai engedéllyel rendszeresen mondták), hozzájuk kapcsolódik a tér kialakítása a kolostorral, a művelődési házzal és Szent Márton szobrával.

A Szent Márton-templom a jubileum kiemelt helyszíne lesz, hisz a város hagyományai konkrétan ide kötődnek. De nem elegendő önmagában a templom helyreállítása, hisz miként a hagyományokban, úgy a valóságban is a templom, a temető és Szent Márton kútja egységet képeznek. Ebbe az egységbe természetesen beletartozik a kolostorépület is, ahol helyet kaphat egy állandó Szent Márton Múzeum és a zarándokturizmus különféle kiszolgáló intézményei is. A templom tágabb környékének rehabilitációja elősegíthetné, hogy a város egykor önálló részét képező Szentmárton község legalább térszerkezetében felidézhető legyen, de gondoskodni kell arról is, hogy ez – a mondhatni egyházi-kulturális negyed – gyalogosan is bejárható útvonalon, szervesen kapcsolódjon a város központjához.

Bár Szent Márton kultuszának kialakulása és a pannóniai kereszténység megszületésének története főbb vonalaiban ismert, mégis számos kérdés vár megválaszolásra. Mint például: Hol állt Szent Quirinus bazilikája az ókori Savariában? Vagy: Milyen objektum maradványa lehet Szent Márton kútja? A jubileumi előkészületek a megfelelő alkalmat teremthetnek arra, hogy Savaria-Szombathely ókeresztény és keresztény történetének lassan két emberöltővel ezelőtt elejtett fonalát újra felvegyük.

Az Egyházmegye és a Katolikus Egyetem együttműködése megteremthetné annak feltételeit, hogy Szombathelyen létrejöjjön egy keresztény régészeti műhely, amely a helyi kérdések tisztázása mellett egyúttal új lendületet adhatna a pannóniai ókereszténység kutatásának is. Alkalmat kínál a jubileum arra is, hogy a város tudományos intézményei is megújuljanak, sőt újak jöjjenek létre: értékéhez méltó módon kell helyreállítani a Romkertet, kell egy nemzetközi szintű kiállítás rendezésére alkalmas korszerű kiállítóhely (Képtár) és kell egy állandó Szent Márton Múzeum (a domonkos kolostor épületében).

De feladatként áll előttünk Szombathely művelődéstörténetének feldolgozása is, amely számos viszonylatban büszkélkedhet magyarországi vagy európai dobogós helyezésekkel. Ezeknek az eredményeknek, helyesebben mondva kulturális hagyományaiknak a számbavétele önbizalmat adhat ahhoz, hogy a Szent Márton születésének 1700. évfordulójára nemzetközi viszonylatban is jelentős eseményekkel készüljünk.

Az egyházi hagyományban Szent Márton köpenymegosztása a keresztény szolidaritás és szociális gondoskodás jelképe, melyet az Európa Tanács a Szent Márton-út jóváhagyása kapcsán a kulturális javak megosztásának jelképeként fogalmazott meg.  Magunk részéről ezt a szimbolikus cselekedetet a tudományos eredmények megosztásaként értelmezzük: szeretnénk, ha azok beépülnének a helyi identitásba és erősítenék a szombathelyi polgárok kötődését városukhoz.

Savaria-Szombathely, 2013. Szent Márton ünnepének nyolcadán

Dr. Kiss Gábor régész

Dr. Tóth Endre régész

Dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész

Savaria - Szombathely történetének monográfusai

Vándorút ajánló
S-02 (H)  JÁK - NAGYKÖLKED - HARASZTIFALU - KÖRMEND
S-02 (H) JÁK - NAGYKÖLKED - HARASZTIFALU - KÖRMEND
Az útvonalakhoz kapcsolódó hírekről,
eseményekről értesülhetsz a Facebook-on is.
Galériák
Szent Márton nyomában kiadványsorozat

32 oldal, magyar és angol nyelven

- a Balaton-felvidéken

- Budapesten

- Szombathelyen

- a Duna - Tisza közén 

Információ: viasancti@gmail.com 

Képgalériáink
Közösség
Csatlakozz Szent Mártonhoz,
járd be az általa bejárt utakat!