"szent Márton, ezen szép Város keblében született nagy Férjfi ..." Horváth József Elek: Szombathely' évei (részlet)

Horváth József Elek: Szombathely évei'

(részlet - Szent Márton jövendölése halálos ágyán)

Úgy vagyon! - A’ mit rég’ égtől ihetve jövendelt

A’ szent Férjfi Quirinus, már e’ század örömmel

Látja azont, ’s keserű könnyét letörúlve vidámabb

Arczra derül. – Megszünt az ijjesztő fergeteg, eltűnt

A’ Krisztus’ hivein villongó fegyveres üldök’

Menyköve, mely sok ezer jámbornak szülte halálát,

És keresett kínok’ dühe köztt ontotta ki vérét.

Csendesedik minden. – Nem rejtek néma szugolyban,

Nem rettegve terül a’ tömjény füstje kezében

Krisztus szolgáinak, kik szent küszöbére borúlva

A’ diszes oltárnak vegyes orgona hangzatok köztt

Ájtatos érzéssel zsoltárt zengének az Urnak.

Már Szombathelyen is mosolyogva deriti sugárát

A’ menybéli kegyelmeknek szent Márton, ezen szép

Város keblében született nagy Férjfi, kinek bő

Érdemi a’ Felségesnél kijegyezve valának.

     Ah, de kevés ideig tündökle hazája’ ölében:

Mert kegyes érzésit Krisztus vallása kecsitvén,

Már ifjanta azont buzgón kezdette követni.

Atyja tapasztalván őt illy szent lángba hevűlni

Hogy babonás vallásának zárhassa nyügébe,

A’ Császári parancs’ meghallására fiának

Hol létét dühös ingerből kinyomozva feladja,

’S a’ fegyvert viselők seregébe iratja orozva.

Óh vakságba merült Atya! – vagy nem vérzik-e szíved?

Vagy van-e melledben szív ’s érzés? – avagy az Orcus’

Kénköviben förödött Tigris szoptatta Erinnys’

Lelke szökött-e beléd, mikoron fiad ellen emelvén

Gyilkra szokott karodat, szent czélját gátlani tudtad? –

Áh! De mit eszközlél fondor tetteddel? - útálat! –

Hasztalan! Azt, mit örök végzések’ mennyei titka

Eggy megfoghatatlan kárpittal rejt el előlünk

Megmásítani nem lehet emberi kába erőnek;

Bárha Gigási vajúlt észszel megvíni az éggel,

’S a’ Menybélieken diadalmat nyerni bolondul

Indúljunk Titán’ megbódult fajzatival, vak

Merészségünket letapodja az Isteni villám. –

     Márs’ zászlója alatt Szombathely’ Herosa Márton

Meg nem változa: szent tüzzel folytatta előbbi

Vágyását, míg végre vegyes sorsának alatta

Harczolván, letevé a’ fegyvert, s nyomban sietvén

A’ Cathechumenusok’ seregébe, hol Isteni lángtól

Buzgva az Üdvözség’ szentségét vette magára,

’S érdemi a’ Turonok’ Püspökségére emelték.

Mint töltötte ezen hivatalját, bárha Camoenám

Zengni akarná is, nincs éltét festni hatalma.

A’ zajos életet ott hagyván barlangba vonódik,

Hol sok társaival testét sanyarítva, sok évet

Tölt vala el, míglen végtére az Isteni végzés

Int vala, és lelkét örökös jutalomra hívá meg.

    Ájtatos érzéssel környékzék társai őtet

Amikor éltének már már közelíte határa.

Édes Atyánk! – mért, - óh mért kell elválni te tőled?

Némelly így kesereg, hát árván hagyhat-e minket

A’ te kegyes lelked, mellyhez hű tiszteletünket

Egy felbonthatatlan szent láncz kapcsolta örökre? –

Sírjatok óh feleim! – lehanyatlik ezennel ama’ nap,

Melly a virtusokat bennünk érlelte, nevelte.

„Édes Atyánk! Többé maradásod hogyha közöttünk

Nincs, mivel érdemidet siet a’ menybéli Igazság

Megkoszorúzni, imígy önték fájdalmokat ismét

Mások, - kérd az Egek’ nagy Urát, hogy minket utánad

E’ hiu életből örökös fényébe vezessen,

Hol már semmi eset nem fog bennünket elosztni.”

Mit keseregtek? Ímigy szól a szent Férjfi viszontag,

A’ mikor ag testét itt hagyja az Isteni elme’

Szent szikrája’s örök létének ölébe siet fel? –

Ezt mondván, megakad: szemeit fény fogja, remegnek

Tagjai, arczáját eggy szent láng festi pirosra,

És lélektelenül mintegy megválva magától

Hoszszúan tartó mély ájulásba merüle.

Rémülés’ szeretet’, bú’, fájdalom’ érzete fogta

Szívöket a körül állóknak ’s a’ tisztelet’ érzés

Könnyel telt szemöket rá függesztetve mereszték

Azt gondolván, hogy testéből a lelke kireppent.

Ez repedett szívvel keseregte, sohajta utána

Vágyva amaz; - példás éltét magas égig emelte

Ismeg emez ’s hidegült tetemére borúlva siratta.

Végre vonaglások köztt halván holmi törötten

Ejtett szózatokat szájából hangzani, ismét

Uj lelket vesznek jobbúlásának örülvén.

E’ szót: Szombathely – hallák említni gyakorta

Melly őket figyelemre hozá. Ismét közelebbről

Halgatván ezeket hallák darabolva beszélni:

Szombathely! – nagy egek! Szombathely – drága hazám – te

Mellyet most Arius’ rút mételye dulva emészt, ’s ront

Nem szenvedted-e meg töredékeny testemet?  -- Óh nem! –

Mert kiüzettetvén kebeledből – földed’ ölébe

Nem teszi azt végképp’ örökös nyugalomra rokon kéz.

Szent Isten! – szánd azt - - óh! szánd és – nézz le egekből –

És ha könyörgésem --- mi ez? – ah! – Elnémula ismét

A szent Férjfi, ’s ujabb rángódás fogja el őtet:

Némelly érthetetlen szavat ejt. Felnyilnak újonnan

Ajkai, ’s értelmesb hangon kezdette beszédét:

Hah! – esdeklésem sikeretlen nem vala! – Látom –

Óh Város! – mellyben születésemet adta Teremtőm

Érnem – hah! – látom – mert fel van nyitva jövendő

Sorsod előttem. Most már lángba hevűle egészen

És így szólt: Ím Szombathelynek képe előttem:

Ez kiteendve leszen sok változatoknak alája.

Majd megujúl, ’s fényes nap fogja deríteni menyjét,

Majd beborúl, ’s sűrű felhők kerekednek egére,

Mellyeknek dagadott méhök villámot okádnak

Ellene, ’s rettenetes pusztítás’ hamva közé dül.

Majd a’ szent vallás kegyelemnek tészi helyévé. –

Két fejü sas védő szárnyának alatta az árva

Nyáj fő Pásztorokat fogadand tisztelve ölébe

’S fénylő oltáron fog tömjényt hinteni Áron.

’S ezt – óh mennyei nagy Felség! – kinek általa tészed? –

Egy fejedelmi szelid Aszszony leszen eszközöd ebben.

Majd ismét egy jó Fejedelem fog lépni Thronusra,

A’ ki nem a’ piperés bölcsők’ lágy pamlagiból tesz

Férjfiakat, hanem azt, kit érdem, ’s virtus ajánland

Helyhezi Szombathely’ fő Pásztori székibe. – Ah! De

Többre kiterjednem – kegyes Isten! – tilta Szeráfod.

Mondá, - ’s elbádjadt ajakin megakadva igéje

Lelkét fény közepett látták az egekbe repülni.

(1825)

 Az előzmény, a mű Szent Quirinus mártíriumát bemutató része, itt olvasható:

"Siscia' Püspöke a' jámbor szent Férjfi Quirinus"


Szombathely - Grad svetog Martina / Szombathely - the town of Saint Martin / Szombathely - Szent Márton városaSzombathely - Grad svetog Martina / Szombathely - the town of Saint Martin / Szombathely - Szent Márton városa   Shën Martini - Святы Марцін - Hellige Martin - Helige Martin - Pyhä Martti - Sint-Maarten - ¦więty Marcin - Святой Мартин - São Martinho - San Martin - Sfântul Martin - Svētais MārtiņąShën Martini - Святы Марцін - Hellige Martin - Helige Martin - Pyhä Martti - Sint-Maarten - ¦więty Marcin - Святой Мартин - São Martinho - San Martin - Sfântul Martin - Svētais Mārtiņą
  Archivum
Webmark