"A lakomának közel a felénél tartottak, amikor a szokásnak megfelelően az
egyik szolga öblös kupát nyújtott a császárnak, ő azonban azt parancsolta,
hogy adják inkább a szent életű püspöknek, arra várva és számítva, hogy majd
annak a jobbjából kaphatja meg a kelyhet. Márton azonban, miután ivott
belőle, a papjának adta tovább a kupát, mert senki mást nem tartott
méltóbbnak arra, hogy őutána elsőnek igyék, nem látta ugyanis helyesnek, hogy
egy papnál előbbre helyezze akár a császárt, akár a hozzá közel álló
személyeket." (Sulpicius Severus)